A betegség középső szakasza

Ebben a fázisban a gondolkodás és az emlékezet tovább romlik, azonban sokan még tisztában vannak állapotukkal. A napi tevékenységek elvégzéséhez segítségre szorulnak.
Most már egyre nagyobb mértékben van szükség arra, hogy a család vagy a gondviselő ellássa a beteget. Ez akár egy ellátó intézménybe történő beköltöztetést is jelenthet. Ez a szakasz tűnhet a leghosszabbnak. Minden érintett segítségre szorulhat az Alzheimer-kórral járó egyre szaporodó és súlyosbodó kihívások miatt.


Családtagok, gondozók számára

Bár a betegség középső szakasza sok nehézséggel jár, megkönnyíthetjük a beteg életét.

 

Általános tünetek Hasznos stratégiák
Kognitív képességek:
  • A memóriazavar egyre nyilvánvalóbbá válik, pl.:
    • A beteg emlékszik a saját nevére, de elfelejti a címét és a telefonszámát.
    • Elfelejti a közelmúltban történteket.
    • Nehezen azonosítja a családtagokat, barátokat.
    • Elveszít dolgokat, vagy elteszi mások holmiját.
  • Nehezebben megy a koncentráció.
  • Összezavarodik, nehezen szedi össze gondolatait, nehézkesen követi a gondolatmenetet. 
  • Elveszíti a térben és időben való tájékozódó képességét. 
  • Nehézséget okoz számára a beszéd, vagy írott szöveg megértése. 
  • Döntési nehézségekkel küzd. 
  • Használjunk emlékeztetőket, jegyzeteket, képeket, jeleket, vagy az adott évszakra jellemző jelzéseket. 
  • Segítsük a beteget információkkal, pl. „Szia Anyu, Vili vagyok. Az unokád, Anna jött el meglátogatni.”
  • Keltsük fel a beteg figyelmét, miközben beszélgetünk vele, tartsunk szemkontaktust. Beszélgetés közben minimalizáljuk a zavaró tényezőket (pl.tv, rádió).
  • Konkrétan fogalmazzunk, az elvont dolgokat kerüljük. (Pl. „Ugye, milyen szép ez a nap?” ahelyett, hogy „Mit gondolsz a mai időjárás-ról?”)
  • Tegyük érthetőbbé mondandónkat gesztusokkal.
  • A választási lehetőségek számát korlátozzuk kettőre vagy akár egyre.

Hangulatok és érzelmek:

 

  • Jellemzőek a hangulatingadozások.                                     Szorongás, gyanakvás, szomorúság, depresszió, frusztráció, harag, ellenséges érzelmek, érdektelenség és zaklatottság váltogathatják egymást. 
  • A beteg egyre inkább elveszettnek, bizonytalannak érzi magát. 
  • Próbáljuk felismerni a háttérben meghúzódó érzelmeket. Tévedhetünk, ha csak a szavakra figyelünk. 
  • Alkalmazzunk olyan bánásmódot, amely mellett a beteg aktív maradhat. Fókuszáljunk arra, amit még képes megtenni. 
  • Támogassuk a beteg egészséges életmódját; a fizikai aktivitást, az egészséges táplálkozást, az ismerős, értelmes tevékenységeket. 
  • Ha csak tehetjük, ne ellenkezzünk, ne vitatkozzunk a beteggel, ne akarjuk olyasmiről meggyőzni, amit tévesnek gondol. 
  • Bátorítsuk, nyugtassuk meg. 
  • A múlt felidézése hasznos stratégia lehet. 
Viselkedésformák:
  • Idegesség, visszahúzódás, vagy passzivitás.
  • Nyugtalanság (járkálás, bolyongás).
  • Ismételt kérdések, cselekedetek.
  • Tévképzetek.
  • Hallucinációk (Nem létező dolgokat hall, lát, érzékel, ízeket érez.). 
  • Gátlástalan viselkedés (ami pl. túlzott szexualitásként vagy agresszióként jelentkezhet).
  • Alvási szokások megváltozása.
  • Étvágy megváltozása.
  • Ne feledjük, hogy minden viselkedésforma egyben egyfajta kommunikáció. Próbáljunk rájönni arra, hogy mi állhat a háttérben (pl. félelem, kényelmetlenség, képességvesztés leplezése, frusztráció).
  • Vegyük észre a viselkedésben bekövetkező változásokat, amelyek betegségre utalhatnak (pl. megfázásra, alsó húgyúti fertőzésre).
  • Döntsük el, hogy a beteg viselkedése csak bosszantó, vagy esetleg veszélyes is.
  • Ismerjük fel, és kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek nem kívánatos reakciót válthatnak ki (pl. túl nagy zaj, túl sok ember, éhség, fájdalom).
  • Adjunk választási lehetőséget, de ne túl sokat.
  • Próbáljuk a beteget szelíden meggyőzni.
  • Őrizzük meg nyugalmunkat, bíztassuk a beteget, tereljük a beszélgetést a kellemetlenségekről kellemes témák felé. 
  • Konzultáljunk a kezelőorvosával, kérjünk olyan gyógyszert, amely segíthet. 

Fizikai képességek

  • A mindennapi tevékenységeknél (pl. öltözködés, evés, fürdés, vécéhasználat) segítségre szorul.
  • A térérzékelés romlik, és ez mozgási, koordinációs és tájékozódási problémákat okoz.
  • Ismerjük meg a beteg ízlését, korábbi napi rutinját.
  • Törekedjünk az egyszerűségre: (pl. könnyen felvehető ruhák, egyszerű hajviselet).
  • A beteg igényeinek megfelelően ütemezzük napirendjét. 
  • A különféle tevékenységeket a romló képességekhez igazítsuk, hogy a megmaradókból a legtöbbet tudjuk kihozni. 
  • Azonosítsuk a lakásban a potenciális veszélyforrásokat: pl. a szőnyegek miatt megbotolhat és eleshet a beteg. Megkönnyíti a tisztálkodást, ha a mosdóban kapaszkodókat szerelünk fel a kádhoz, zuhanyfülkéhez.
  • A mindennapi tevékenységekkel kapcsolatosan időnként konzultáljunk terapeutával, hogy minél biztonságosabbá, kényelmesebbé tehessük a lakhelyet a beteg számára. 
  • Az otthoni betegellátáshoz kérjünk segítséget.

 

Beszéljünk a beteg kezelőorvosával a lehetséges kezelési alternatívákról. Fordítsunk figyelmet az egészséges életvitelre, a napi gyógyszerszedésre és a személyes higiéniára (pl. fogápolás). Bár a középső szakaszban a korai fázishoz képest új stratégiákra is szükségünk van, a korábban bevált módszerek egy része még működhet. 


További javaslatok: gondoskodás a gondviselőről, tervek a jövőre vonatkozóan 

  • Kerüljük az elszigetelődést, magányt, amennyire csak lehet, tartsuk fenn társas kapcsolatainkat. 
  • Foglalkozzunk az egészségünkkel.
  • Tudjunk meg minél többet a betegségről.
  • Figyeljünk arra, hogy a stresszes tünetek milyen hatást gyakorolnak egészségünkre, és hogy hogyan tudjuk ellátni a beteget. 
  • Vegyük figyelembe, hogy már gyászolhatjuk a betegség okozta fokozatos veszteségeket. 
  • Kérjük szakember segítségét, ha a depresszió vagy a szorongás úrrá lesz rajtunk.
  • Legyünk rugalmasak, ha a napi rutinról vagy az elvárásainkról van szó. 
  • Próbáljunk meg pozitívak maradni, a gondozás során a humor legyen az egyik fő fegyverünk. 
  • Fordítsunk időt magunkra is. Vegyünk igénybe különféle szolgáltatásokat, töltődjünk fel felnőtt programokon, kérjünk professzionális segítséget, használjuk ki a családtagok, barátok és önkéntesek segítségét. 

Tervek a jövőre: Jogi és pénzügyi kérdésekben kövessük a beteg akaratát a korábban összeállított dokumentumok alapján. Ha még nem állnak rendelkezésre, intézkedjünk minél hamarabb. 

  • Intézkedjünk a pénzügyi, jogi és ellátási kérdésekben, döntsünk a felelős személyéről. Ha ismerjük a beteg igényeit, igazodjunk hozzájuk. Általánosságban a beteg korábban fontosnak tartott elveire, igényeire támaszkodva hozzuk meg az őt érintő döntéseket.
  • Ismerkedjünk meg a rendelkezésre álló szolgáltatásokkal.
  • Ismerkedjünk meg azzal, hogy a különféle ellátó intézményekben mire kell odafigyelni. 
  • Tervezzük meg saját jövőnket is. A betegség előrehaladása a mi életünket is befolyásolni fogja az elkövetkező években.

 

Hogyan tovább?

Mivel az Alzheimer-kór folyamatosan romló betegség, egyre több információra és segítségre lesz szükségünk. A középső fázisban valószínűleg elgondolkozunk azon, hogy az alzheimeres beteggel együtt élve mi a fontos számunkra. Ha megismerjük a betegség lefolyását és a vele járó változásokat, könnyebben tudunk tervezni.