Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Javaslatok a kockázatok csökkentésére

1. Nyitólap
2. Gondoskodás
3. A gondozó is veszélyeztetett
4. Javaslatok a kockázatok csökkentésére

Gondviselőként magunkra is oda kell figyelnünk. Mi vagyunk a legfontosabb személy az alzheimeres beteg számára. A megfelelő módszerekkel saját egészségünkért és jólétünkért is tehetünk.

• Ismerjük meg a betegséget: Minél többet tudunk az Alzheimer-kórról, annál inkább fel tudunk készülni a beteggel való együttélésre. Ha tudjuk, milyen változások következnek be a betegség hatására, könnyebben tudunk alkalmazkodni hozzájuk.
• Legyünk realisták a betegséggel kapcsolatban: Igen fontos, bár nehéz reálisan látni azokat a változásokat, amelyeket az Alzheimer-kór a betegnél időről-időre előidéz. Ha tudatosan tekintünk rájuk, könnyebben tudjuk hozzájuk igazítani az elvárásainkat.
• Legyünk realisták saját magunkkal kapcsolatban: Reálisan kell látnunk, hogy mire vagyunk képesek. Mi a legfontosabb számunkra? Hogy a beteggel vagy egyedül sétáljunk, esetleg az, hogy rend legyen a házban? Nincs „helyes” válasz; egyedül mi tudjuk, mi a fontos számunkra, és mire vagyunk képesek.
• Fogadjuk el érzéseinket: Az alzheimeres beteg ellátása közben az érzelmek széles palettáját fogjuk megtapasztalni. Egyszer elégedettek, másszor mérgesek leszünk, bűntudatot érzünk, vidámak, szomorúak leszünk, szégyelljük magunkat, félünk, vagy a tehetetlenség lesz úrrá rajtunk. Ez nagyon zavaró tud lenni, de teljesen normális. Ne felejtsük el, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk.
• Osszuk meg ismereteinket, érzéseinket másokkal: Ha megosztjuk a betegséggel kapcsolatos ismereteinket a családdal, barátokkal, könnyebben megértik, hogy mi történik, és jobban tudnak nekünk segíteni. Fontos, hogy beszéljünk az érzéseinkről. Keressünk valakit, akivel meg tudjuk osztani azokat. Lehet ez a személy egy közeli barát, családtag, valaki a vallási közösségünkben, vagy egészségügyi szakember.
• Legyünk pozitívak: A hozzáállásunk nagyban befolyásolja közérzetünket. Próbáljunk meg pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Könnyebben boldogulunk, ha arra koncentrálunk, hogy mire képes a beteg, és nem arra gondolunk, hogy milyen képességei vesztek el. Azzal a tudattal éljünk, hogy minden nap számít. Továbbra is lesznek különleges pillanatok, amelyekért érdemes élni.
• Lássuk meg a dolgok humoros oldalát: Bár az Alzheimer-kór súlyos betegség, bizonyos helyzeteknek mégis lehet jó oldala. Jó stratégia lehet, ha megőrizzük a humorérzékünket.
• Figyeljünk oda magunkra: Fontos az egészségünk, ne feledkezzünk meg róla! Táplálkozzunk megfelelően, és mozogjunk rendszeresen. Találjuk meg, hogyan tudunk pihenni és eleget aludni. Rendszeresen menjünk el háziorvosunkhoz rutinellenőrzésre. Időnként tartsunk szünetet a beteg ellátásában. Ne fáradjunk ki annyira, hogy már képtelenek legyünk előre tervezni. Szánjunk időt a hobbinkra. Tartsuk a kapcsolatot a barátainkkal, családunkkal, így nem fogjuk magunkat magányosnak, kirekesztettnek érezni. Ezek a dolgok segítenek abban, hogy továbbra is megfelelően tudjunk gondoskodni a betegről.
• Kérjünk segítséget
  • Érzelmi támogatás – Szükségünk lesz arra, hogy gondolatainkat, érzéseinket megosszuk valakivel. Ez lehet személyes vagy professzionális segítség. Válasszuk azt a formát, amely számunkra a legjobb.
  • Gyakorlati segítség: Nem egyszerű segítséget kérni és elfogadni. A segítségkérés azonban még nem azt jelenti, hogy nem látjuk el megfelelően a beteget. Senki sem tud egyedül ellátni egy alzheimeres beteget. Kérjük a család vagy a barátok közreműködését. A legtöbben bizonyára szívesen segítenek.
• Tervezzünk előre: Kevesebb stressz ér minket, ha előre megtervezzük a dolgokat. Rendezzük el a beteg pénzügyeit, amíg ő képes rá. Tisztázzuk vele a jövőbeni egészségügyi ellátását és a napi ellátását érintő kérdéseket , és rögzítsük a döntéseket. Beszéljük meg vele az elhelyezését is. Legyen egy B-terv arra az esetre, ha mi már nem leszünk képesek tovább gondozni.